Olykor pattogó, olykor guruló, megint máskor a levegőben suhanó labda, lendület, küzdelem izzadság, de leginkább mosolyok a pályán és azon kívül is – képekben kifejezve ez volt az 5. Puskás Akadémia Öregdiákkupa. Alumnusaink szombaton immár ötödik alkalommal gyűltek össze, hogy találkozzanak barátaikkal, volt csapattársaikkal, edzőikkel, az akadémia dolgozóival, s a közös játék örömén túl beszélgessenek is egy jót.

Azt, hogy volt növendékeink mennyire igénylik és élvezik az egykori „kollégák” társaságát, mindennél jobban mutatja, hogy évről évre sokan eleget tesznek az öregdiákközpont vezetője, Mácsodi Ferenc meghívásának, s ha úgy adódik, családostul visszalátogatnak az eseményre – a később a torna legjobb kapusának megválasztott Sándor László például – ahogy minden évben – lakóhelyéről, Amszterdamból repült haza, hogy focizzon egy jót a többiekkel.

Alapítónk gondolatával teljes összhangban a szombati napon emberek futballoztak – mégpedig kiválóan –, kovácsolódtak újra csapattá, hogy aztán a tizenöt perces meccsek közti szünetekben a Puskás Akadémia Sport- és Konferenciaközpont folyosóin vagy éppen az ebédlőasztalnál mehessen a csevej, a sztorizás, s mivel labdarúgókról beszélünk, olykor egymás baráti ugratása is.

A legfontosabb események persze a parketten történtek, ahol nemes és olykor kemény csata folyt minden négyzetcentiméterért, minden labdáért, minden gólért. Mert aki kimegy a futballpályára, az bizony azért teszi, hogy legyőzze a másikat – a legidevágóbb idézet nem más, mint a legendás Liverpool-menedzser, Bill Shankly még híresebb mondása: „Vannak, akik azt hiszik, a futball olyannyira fontos, hogy úgyszólván élet-halál kérdése. Mindig elszomorít, ha ilyen véleményt hallok. Biztosíthatok mindenkit: a futball sokkal, de sokkal fontosabb.”

Persze aki a látványért jött ki szombat délelőtt a labdajátékcsarnokba, annak sem kellett csalódnia, hiszen a parketten nem csupán fogcsikorgató küzdelmet, hanem remekbe szabott cseleket is láthatott nagyérdemű, s természetesen szép gólokban sem volt hiány. Utóbbi fronton Papp Máté, a tornát megnyerő, így trónját visszaszerző ’93-as korosztály játékosa jeleskedett leginkább, aki a hatcsapatos, körmérkőzéses torna öt találkozóján ötször volt eredményes.

Számszaki tény, hogy a futballban a kapusok vannak a legkevesebben, ezt jól mutatja, hogy a már említett Sándor László például sajátjain, több csapatban is remekül teljesített. A legjobb játékos viszont nem a bajnokcsapatból került ki, Lovász Bence ugyanis a második helyen végző, egyben legfiatalabb brigád, az 1998 és 2004 között születettek gárdáját erősítette.

A díjátadóra a legtöbben már a jól megérdemelt zuhany után tértek vissza a nap hősei közül – az érmek, kupák és egyéb kisplasztikák átvétele után a búcsúzásnál az is jókedvűen parolázott a többiekkel, akinek nem jutott a csillogó tárgyakból. Nem csoda, hiszen bármennyire is fontos a győzelem, a viszontlátás és az összetartozás érzésének öröme ezúttal még a sikerét is felülmúlta.

Az 5. Puskás Akadémia Öregdiákkupa végeredménye:

1. Puskás Akadémia 1993

2. Puskás Akadémia 1998-2004

3. Puskás Akadémia 1990-92

4. Puskás Akadémia 1994-97

5. Puskás Akadémia edzők

6. Puskás Akadémia dolgozók

Gólkirály: Papp Máté – 5 góllal

A legjobb kapus: Sándor László

A legjobb játékos: Lovász Bence