Eltérve az iskolai évzárók és ballagások sokszor meglehetősen unalmas forgatókönyvétől – számos új hagyományt teremtve – egészen egyedi év- és végzősbúcsúztató ünnepet rendeztek az „endreszesek”. „A mai ünnep mindenkié, vannak, akiknek azért különleges, mert az első, és vannak, akiknek azért, mert az utolsó – fordult a színes girlandokkal díszített iskolaudvaron összegyűlt diákokhoz, tanárokhoz, családtagokhoz Vörösné Székely Henriett, a Endresz György Általános Iskola megbízott igazgatója. – Szeptemberben a csodák évét kezdtük, mostanra azonban tudjuk: csodák nincsenek. Ti magatok álltok ugyanis mögöttük. Ám a történetetek régebben kezdődött, mint ahogy az iskola küszöbét átléptétek. Szüleitek és tanáraitok lelkében ért össze a gondolat: olyan közeget teremtsünk, ahol varázslókká lehettek.”

Ezután egyesével a színpadra léphettek mindazok, akik bizonyították: kellő szorgalommal bármi elérhető. A negyvenöt kitűnő tanuló között a Puskás Akadémiát Somfalvi Barna képviselte, ám a jelesek között is akadt növendékünk, Németh-Hám Viktor. A Vál-völgyi Fiatalokért Alapítvány azokat a diákokat díjazta, akik országos vagy megyei tanulmányi versenyeken kimagasló eredményt értek el: a Bolyai-csapatversenyeken matematikából és nyelvtanból is megyei I. helyezést elért csapat tagjai között elhangzott U15-ös lánycsapatunk játékosának, Rácz Villőnek a neve. A jó tanuló, jó sportoló elismerés pedig ezúttal is két puskásoshoz került: két végzős, a fiúk közül Erdei Zsombor, a lányok közül pedig Cserkuti Anett lehet a cím büszke birtokosa. Ám a tanulók mellett a mérföldkőhöz ért tanárokat is ünnepelték az évzárón. Több mint negyvenhárom évnyi felcsúti tanítás után nyugdíjba vonult Szabó Lajos, avagy tanbá’, aki annak idején megteremtette a női labdarúgás alapjait a Puskás Akadémián.

A kitüntetések után a ballagók kerültek fókuszba. „Szárnyaitok megerősödtek, választott utatokon repüljetek hát tovább – fogalmazott az iskolaigazgató. – Gyakoroljátok, hogy bátran csináljátok végig, amit elterveztetek. A tarisznyátokba a búcsúzó hetedikesek több szerencsét hozó tárgyat is elrejtettek, de benne ott egy emlék, amely azt üzeni: ti mindig endreszesek lesztek. Ezért nem búcsúzunk, csupán elköszönünk, az Endreszben mindig otthon lehettek. Így azt mondjuk: viszontlátásra!” A végzősök búcsúzóul felakasztották névtáblájukat az iskolaudvaron álló fára, felkötötték osztályuk szalagját az iskola zászlójára, majd koszorút helyeztek el a névadó, Endresz György emléktáblájánál – kicsit talán az óceánt átszelő világhírű pilóta nyomdokain elindulva.