Minden ünnepnek megvannak a maga szimbólumai, amelyeket örökül kaptunk elődeinktől. A húsvét egyik legfőbb jelképe a tojás, amely az élet, a teremtés, a születés csodájának legősibb kifejezője. Már a Krisztus előtti korok emberei is használták, s aztán a kereszténységben is hangsúlyt kapott: a feltámadás misztériumának szimbóluma lett, mert ahogyan feltöri a tojás héját a kiscsibe, úgy nyitotta meg sírját a feltámadt Krisztus. Hajdanán a feltámadás hitének jeleként az eltemetett halottak mellé is tojást helyeztek. Ünnepi kalendáriumában Bálint Sándor, a XX. századi néprajz és folklorisztika egyik legnagyobb alakja így ír: „A körmendiek úgy tudják, hogy mikor Jézust keresztre feszítették, odament egy asszony, aki kosarában tojást vitt. Letette, és elkezdett imádkozni. Egyszer csak egy csöpp vér csöppent az egyik tojásra, és megpirosodott tőle. Ezért festik pirosra a tojást húsvétkor.” A népművészet díszített tojásainak motívumai ősi tudás hordozói, jelentéssel bírnak, amelyet egykor mindenki pontosan ismert, s úgy tartották, a hímeseknek varázserejük van, a legtöbbjüket óvó-védő funkcióval látták el, hitték, hogy például a kakastarés hímek rontás, baj, betegség elhárítására alkalmasak, a vétett út nevű hím pedig megvéd az úton való eltévedéstől, sőt, még a tavasznak is segít megérkezni. Ki tudja, tán a Pancho Aréna arany-kék „hímesei” csupa győzelmet hoznak majd csapatunknak!

A Puskás Akadémia közösségének nevében áldott húsvétot kívánunk minden kedves Szurkolónknak!