Gruber Zsomborék futballistaszerelésük helyett ezúttal tarisznyával az oldalukon, sötét zakóban, nyakkendőben sorakoztak a többi fiatal között, mellettük leánylabdarúgóink ugyancsak ünneplőben. Ismét díszbe öltözött a Puskás Akadémia Sport- és Konferenciaközpont labdajátékcsarnoka, hogy otthont adjon alapítványi iskolánk, a Felcsúti Letenyey Lajos Gimnázium, Technikum és Szakképző Iskola ballagási ünnepségének.

A végzős osztályok bevonulását követően imádsággal és szentírási gondolatokkal vette kezdetét a májusi ünnep. „Hiszen nincs itt maradandó városunk, az eljövendőt keressük” – a Zsidókhoz írt levél mondandóját Cseh Kornél katolikus hitoktató bontotta ki: „Talán otthonotok volt ez a település, ez az iskola, de most itthagyjátok, hogy a nagyvilágban keressétek a boldogulásotokat. De van egy örök hazánk, amelyet valójában keresnünk kell, merthogy mindenkinek Isten formájú űr van a lelkében. Hiába tömködjük bármivel, egyedül Isten töltheti be egészen. Kívánom, hogy találjátok meg azt az eljövendőt, amely nem pár évtizedig tart csupán, hanem mindörökké.”

„Amíg él, el nem felejti, hogy a múltat ki nem tépheti szívéből…”, „Álmodtam egy világot magamnak, itt állok a kapuja előtt…”, „A kör közepén állok, körbevesznek jó barátok…”, „Annyi mindent kéne még elmondanom, s ha nem teszem, talán már nem is lesz rá alkalom…” – az elmúlt éjszaka szerenádjai során felhangzott klasszikusok sorait citálta Bányai György iskolaigazgató, aki ezúttal is személyre szabott gondolatokkal készült a ballagóknak, s bár beszédét jócskán humorral fűszerezte, a végére ő maga is elérzékenyült az Ismerős Arcok slágerét idézve: „S bár a lényeget még nem értheted, amíg nem éltél nehéz éveket, hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk, mi egy vérből valók vagyunk.”

„Most ti vagytok a főszereplők, minden értetek van itt, s akik jövőre jönnek az iskolába, már csak a tablótokat fogják látni, sajnálom őket, mert ti vagytok az eddigi legjobb felsősök” – fogalmazott a búcsúztatók nevében labdarúgónk, Juhász Emese. A búcsúzók képviseletében pedig Igriczi László köszönt el az iskolától: „Épphogy megérkeztünk, máris véget érnek a középiskolás évek, nem is lehet szavakba foglalni az elmúlt négy évet. Köszönet mindazoknak, akik igyekeztek embert faragni belőlünk, csodás emlékekkel hagyjuk magunk mögött a Letenyeyt, kívánjuk, hogy az itt maradók kívánságai úgy teljesüljenek, mint a mieink.”

Becseiné Kárándi Ibolya a végzős osztályfőnökök gondolatait tolmácsolta: „Az olyan ünnepélyes pillanatokban, mint a ballagás, megtorpanunk. Megállunk, mert tudjuk, nem tér vissza ez a pillanat, amely valóban ünnep, nem futószalagon gyártott, hanem egyedi darab, értékes, különleges. Valami lezárul, immár véglegesen. Ám az nem lehet, hogy nyomtalanul múljon el négy esztendő, hogy ne adjon mércét, viszonyítási pontot. Élhető és élni érdemes életet kívánunk hát.”

Az ünnepi beszédek után következett a legjobbaknak járó elismerések átadása. Kimagasló tanulmányi eredményükért, kiemelkedő szakmai vagy épp közösségi munkájukért többen is könyvutalványban részesültek. Végül az egyes osztályok képviselői a hagyományoknak megfelelően felkötötték az iskola zászlójára a szalagjukat, amelyen egy-egy általuk választott, a többieknek örökül hagyott idézet szerepel. Iskolánk ballagási ünnepsége a virágcsokrok, lufik ajándékozásával és persze a családi fotók elkészítésével ért véget.

GALÉRIA ITT